4. It's obviously insane

- Hogy öljem meg a maffia főnökét? Elment az eszed? - a hangom halk, de éreztettem velük dühömet. Már nem remegek, lenyugodtam. Aztán szétterjedt bennem a méreg.

- Miért is? - szemtelen vigyor ül ki arcára.

- Először is, miért nem intézed el te? Mi közöm nekem a maffiához? Egy csajnak kell megölnie a maffia főnököt, hogy utána megöljetek? Ja, kösz nem. - az elején elkezdtem járkálni, s a mondat végére megtorpantam Louis Tomlinson előtt. Kimérten nézet rám, s láttam, hogy a reménysugara csillan meg szemeiben, majd elmosolyodott.

- Kicsi lány...

- Ne hívj így. - sziszegem. 

- Dakota, azért téged kérlek fel, mert te vagy a legjobb. Nem apádhoz fordulok, nem máshoz. Egy tök ismeretlen bérgyilkosra van szükségem, aki hidegvérrel öli meg az embert, s nem foglalkozik a következményekkel annyira. A mai küldetéssel bebizonyítottad, hogy benned meg van ez. Amint az a kurva elkezdett beszélni, te nem vártál, cselekedtél. Ilyenre van szükségem, s szükségünk is a maffiában. - a mondat végére féloldalas mosollyal nézet le rám.

- A maffiában? Meg vagy te húzva, drága fiam? - felnevetett. Édes a nevetése. 

- Akkor szállsz ki, amikor akarsz. Ha megölöd az apám, én megengedem, hogy szabadon távozz. Legyen nyugodt életed, de míg az apám él, te a miénk vagy! - jelenti keményen.

- Szóval nincs választásom már. - cincegem.

- Nincsen, Baba! - hátulról gúnyos hangon szólal meg zaklatóm.

- Te ott hátul. Fogd be. - kilesek Louis háta mögül, s kék szemeibe kacsintok. 

- Szóval? - újra Louis szemeibe nézek. 

- Elvállalom, hisz nem vagyok apuci kicsi lánya. Viszont van pár kérésem...

- Na, kezdődik. 

- Kussolj, Horan! - Louis érdes hangja összerezzent, de belekezdek mondandómba.

- Tudni akarok mindent apádról. Tudni akarom, hogy kikkel áll kapcsolatban, és... 

- Pénz! - szólal meg hátulról Horan. Édes jó Istenem, mi baja ennek a pasinak?

- Kussolj! - üvöltünk rá Louissal, amit vigyorgással fejezünk be.

- Benne kell lennem a maffiában, s veletek kell lennem. Ha küldetés van hívnotok kell, s minden másnál is. - fejezem be.

- Mi van? Haver ezt nem lehet! - új hang. Hátrapillantok, de nem találom a hangforrását, mert mind a hárman döbbenten néztek rám.

- Rendben, Dakota. Akkor üdvözöllek a maffiában. - kezet nyújt, én pedig beleköpve tenyerembe kezet rázok vele.

- Csak meg ne bánd. - kacsintok rá nevetve.

- Most ugye csak szívatsz minket, Tommo? - kérdezi a faszfej.

- Nem, egyáltalán nem. - fordul hátra. - Dakota hidegvérrel ölte meg a nőt, helye van a maffiában.

- És Horan. Felejtsd el a számom. - mondom összeszűkített szemekkel.

- Ugyan már, bébi. Nem élvezed a zaklatásaim? - beleharap alsó ajkába, majd felnevet. Szem forgatva nézek Louisra, aki vigyorogva csóválja meg a fejét.

- Szóval senkit sem kell bemutatnom akkor. Ennek szívből örülök, viszont még ma be kell, hogy mutassalak apámnak.

- Ma szó sem lehet, Tomlinson.

- Kezdőődik! - megverem. Úgy is megígértem, hogy találkozik a fegyveremmel, hát itt az ideje.

- Már rég otthon kéne lennem, így foghatom egy gyors menetre valakivel, de a szabály az szabály. Szóval én lépek is.

- Ennyi? Akkor legalább tényleg legyen meg az a gyors menet! - bemutatok Niallnek, majd Louisra pillantok.

- A számomat tudod. Szóval.. Császtok! - ezzel hátat fordítok, és ott hagyom őket. Hagynám... De lépesek erősödnek mögülem, majd két kéz ragadja meg vállaim.

- Mit akarsz? - lerázom kezeit, s tovább lépkedem.

- Hazaviszlek, Babygirl. - nógat.

- Hogy hívtál? – megtorpanok, és kék szemeibe nézek.

- Babygirl. Hazaviszlek, gyere, nem messze van a motorom. - átkarol, a lábaim pedig életre kelnek s maguktól mozognak.

- Most miért vagy ilyen? - lepöccintem karját a vállamról, s tovább ballagok mellette.

- Gondoltam nem fog ártani néhány szopatás, de hát, látod milyen Tommo. Biztos beindítottad a fantáziáját. Pár hét és tuti megkúr. Ha Ő nem is, majd valamelyikünk. - kezembe nyomja a sisakot, én pedig vissza neki.

- Nem gyerek vagyok, Szöszi. - jelentem ki. Szem forgatva dobja le a földre a sisakot, majd felpattan.

- Ugorj fel, Babygirl. - elejt egy mosolyt. Ajkamba harapva ülök mögé, és fogom át derekát. - Szorosabban, Bébi. - a motor felzúg, s elindulva azonnal egy kerékre emelkedik. Kacaj szakad ki belőlem, majd visszahuppanok a földre, s meg sem áll hazáig.

- Köszönöm. - pattanok le.

- Bocs, a bunkózásaim miatt, csak Eric valamilyen szinten tényleg a haverom volt, s fájt az elvesztése. De amúgy tényleg üdvözöllek a csapatban. - szóhoz sem hagyott jutni. A motort felbőgetve el is száguldott. Az adrenalin még száguldott a vérembe, s ez okozhatta a vigyort az arcomra. Elindultam be, felosontam a szobámba, s bedőltem az ágyba. A maffia tagja vagyok. Már nem csak egy szimpla bérgyilkos. S nem akarom tudni, mi lesz akkor, ha ezt apa megtudja.

- Dakota Lilith! - ajajj. Nem akarok felkelni. Apa üvölti a nevem, muszáj ki kelnem az ágyból. Az ajtó nyílik, s így én is gyorsan felülök. - Hogy gondoltad ezt? Niall Horan? - ijj.

- Csak hazahozott.

- Hol találkoztatok? Miért hozott haza? Mi a faszt akarsz a maffiától?  - ajajj.

- Apa... Már én is maffia tag vagyok.

- Hogy mi vagy te, Édes Lányom?

- Maffia tag? - harapok bele a számba. Mered rám, mint egy hülye gyerekre.

- Mégis mikor történt ez? Két napja kiizguljuk anyáddal a szívünket, hogy mikor ölnek meg. Erre ma reggel bejelented, hogy már te is maffia tag vagy. Ki vagy te? - undor. Lesütöm a szemem. Nem, ezt nem lehet. 19 éves vagyok, van saját akaratom. Nem vagyok apuci pici lánya már.

- Sajnálom, Apám. De így gondoltam helyesnek. A maffia felkért, s igent mondtam. Nem vagyok már 12 éves. Tudok magamról vigyázni, s ha szeretnéd, ha nem. El kell ezt fogadnod. - döbbenten néz szemembe.

- Költözz el. - keserűen jelenti ki és el is hagyja a szobám. Elbasztam. De ez már kijárt. Elfelejthetem a családi bizniszt, az eddigi munkáim, mindent. „Vár az élet.” Túl régóta kopogtat az ajtómon, s én csak most engedtem be. S most távozom vele. Előveszem a szekrényemből a bőröndömön, majd pakolni kezdek. Közben a laptopomon kinézek egy szállodát, majd a gépet is elrakom. Miután végeztem, felöltöztem és lementem, anyám és apám is némán figyelte, ahogy leszedem a kulcscsomómról a lakás kulcsot.

- Örültem a 19 évnek, s a másik 7-nek is. - rájuk mosolygok, majd felsomfordálok a bőröndjeimért. Belerakom a kocsimba őket, majd mielőtt végleg távoznék, lerakom a motor kulcsát is. Azt tőlük kaptam, én pedig nem fogom hagyni, hogy zsaroljanak. Vérző szívvel hagyom ott a kulcsot és elindulok. Zenét kapcsolok, feltekerem és max. hangon elindulok, miközben cigarettát teszek a számba. A sós könnyek végül utat törnek, s lecsorognak az arcomon. Végig fut a fejembe apám undor tekintette, s azonnal felszárítom őket. 19 évet itt kell lezárni. S a suliból is kikérem az előbbi érettségit, tudom, nem lenne sok idő már addig. De már unom. Nézem a sok nyomorék arcát. Kösz, négy éven keresztül elég volt. S a terv már meg is volt. A mai nap keresek egy lakást, s meglátogatom a maffiát is. Holnap bemegyek az iskolába is. Elég alapos tervnek tűnni, de hogy mennyi jön ebből össze, részletkérdés. A telefonom rezegni kezd, s meg sem nézve kihív, felveszem.

- Babygirl! Merre jársz?

- Költözködöm.

- Igazán? Költözz hozzám.

- Hülye vagy, Horan. - nevetek fel.

- Nem vicceltem. Csak nem nyírjuk ki egymást, Babygirl.

- De hogy nem. Álmodban foglak megölni. - vigyorodom el.

- Küldöm a címet, Babygirl. – kinyomja, s pár másodperc megkapom a címét. Szem forgatva folytatom a szálloda felé az utam, majd kiemelem a bőröndöm és a laptopom. Becsekkolok, majd felmegyek a szobámba. A telefon vibrátor opcióba kapcsolt, de én egy nagy adag fagyival neki álltam lakásokat keresgélni. Túl gyorsan történtek a dolgok a mai napon, és még csak dél van.