Sajnálom... Megint

Sziasztok. Tudom erre nincs mentség, tavaly óta nem tettem ki új részt és úgy érzem, hogy már ide nem is tudok. Az ihletem elszállt, amint rá kellett hajtani félévkor és most bevallva az őszintét, sajna vissza se tért. Próbálkoztam nem egyszer a folytatással, de nem éreztem egyiket se az igazinak, egyiket sem éreztem hogy kapcsolódna a történethez...Nem hiszem, hogy képesek leszek ezt a történetet befejezni, legnagyobb sajnálatomra, pedig az elején nagyon meg volt aztán a közepén is most meg... Érzem, hogy csak kínlódnék vele, s érzem, hogy teljesen elcseszném a történetet. Így arra a döntésre jutottam, hogy beszüntettem a történetet.. Igen, tudom a legizgalmasabb résznél, de lehet...Lehetséges még visszatérek ide, de nem vagyok benne teljesen biztos, hisz úgy éreztem megírhatok egy újabb remek történetet, de valamiért ez befuccsolt. Iszonyatosan sajnálom, és remélem megtudtuk nekem bocsátani. 😔💓 Nem mondom, hogy nem fogok jelentkezni új történettel ezután mert fogok, de rejtély még számomra is, hogy mi lesz az és az, hogy mikor. Remélem megértitek, hogy nem akarok összecsapott munkát kiadni kezeim közül, vagy hogy nem megy... Őszintén sajnálom, s mindenkinek további jót kívánok a sulihoz 💓🙈

23. I want to be your friend

Reggel egyedül ébredtem, aminek cseppet örültem. Kell egy kis egyedüllét a tegnapi után, s ideje rátérnem az ügyemre, hogy felkeressem Lou eltitkolt húgát. Így felpattanva az ágyból, a tus alá álltam, hamar elkészültem és elindultam. Mivel a bátyám már átküldte nekem a csajszi lakcímét, tudtam hova kell mennem, csak abban nem voltam biztos, hogy biztos ezt akarom én tenni. Miért akarok egy nyugis életet felzavarni? Mert úgy éreztem kötelességem Lounak adni egy kis jót, a sok rossz után, s hogy mi lesz ezek után? Gőzöm sincs, semmi tervem, csak a cél, hogy megöljem a jelenlegi maffia főnököt, s valahogy a bizalmába kell férkőznöm, vagy nem tudom. De ez is még csak a közeli jövő zenéje, most csak annyit kell tennem, hogy becsöngettek az ajtón. S mély sóhajjal megteszem, pár másodperc néma csönd, majd nyílik az ajtó. Tudtam én, hogy ismerős nekem. Gyengéden mosolyodott el, s megdöntve fejét nézett végig rajtam.

- Dakota Lilith, tudtam én, hogy foglak én meg téged viszont látni az életembe. – hangja, mint mindig most is halk volt és érzelemmentes. - Gyere be. - elállt az ajtóból s én beléptem. Végig néztem a kicsike lakásban, s ami azonnal feltűnt, hogy a falak tele vannak gyerekkori képekkel.

- Perrie... Beszélnünk kell, komolyan.. - nagyot nyelve néztem bele kristály kék szemeibe.

- Mesélj, Lilith! - kacsintott rám lehuppanva a bárszékre. Körbe néztem utoljára, szívem hevesen dobogott, szinte a fülembe, majd belenéztem abba a kék szemekbe. 

- A barátod akarok lenni. - mi? Nee, nem ezt akartam mondani! 

- Már megbeszéltük, hogy ez nem lehetséges...

- Figyelj, nem érdekel, gondolkodtam. S te voltál egész közép suli alatt az egyetlen normális személy, s én a barátod akarok lenni. - mondom folytatva az elkezdett gondolatmenetemet. Ajajj, mibe keverem magam. 

- Dakota.. Nekem ne hazudj. - mondja vigyorogva és fej rázva. - Mi a szitu? - kérdezi komolyan rám nézve.

- Elmondod, hogyha a mai napot velem töltöd. - jelentem ki ördögi mosollyal.

- Na jó, az édes anyukáddal játszadozz, Lilith! - mondja mérgesen.

- Nem játszadozom! Amint a mai napot velem töltöd, elmondom, miért kerestelek fel ma. - mondom a kezemet adva. Nem gondolkodik sokat, megrázza azt, majd felnevet.

- Jézus mibe rángatsz bele engem. S mi a terv mára? - kérdezi cipőjét felvéve.

- Elmegyünk kajálni. Éhen halok, aztán majd kitalálom. - kacsintok rá, majd megragadom a kezét és kirángatom, elindulunk, először csak csendben, majd meglököm óvatosan.

- Mesélj magadról. - nyögöm ki.

- Mit meséljek? Anyám egy drogos ribanc, apám egy alkoholista fasz, a bátyám pedig egy hímkurva. Szeretnél többet tudni? - kérdezi bájos mosolyt rám villantva. 

- Ugyan már. A képeken nem ezt láttam. - mondom halkabban, mint először.

- Dakota, 12 éves koromig minden oké volt. Aztán apám úgy elverte anyámat a szemem előtt, hogy szinte beleégett az agyamba az a jelenet. Ezután anyám éjfél után járt haza, egyre ribancosabban kezdett öltözni, apám megunta és az alkoholba folytatta a bánatát, a bátyám pedig egyszerűen szeret dugni és kihasználni a nőket. - sóhajt fel megrökönyödve.

- S mi van veled, Pezz? - kérdezem alig hallhatóan.

- Velem? - nézz rám furán. 

- Uhum, mi vagy te? - kérdezem nevetve. 

- Perrie Edwards. - morogja furán.

- Oh, de hogy is. Na de gyere, meghívlak ebédelni. - mondom vigyorogva s így is lett. Mind a ketten bekajáltunk, majd a végén már nevetve meséltünk egymásnak jobb és jobb sztorikat. 

- S hogy hogy már nem jársz suliba? - mellettem baktat, csak sétálunk a városba, érezzük bőrünkön a gyér napsugarakat, s az enyhe szellőt. Fergeteges. 

- Hm.. Akadt jobb dolgom, vagy, hogy fogalmazzak... - mosolyodom el.

- Jobb, dolog a sulinál? - mondja gyanakodva. - Fiú? Várj, ez többes szám. Fiúk? Na, de Dakota. - mondja és belebök az oldalamba.

- Majd ha megismered őket, megtudod, viszont ha már itt tartunk. - a telefonomat elővéve felhívom a fürtös hajú fiúcskát. 

- Szióka Manóka. Mizujs? - elmosolyodom a megszólításon, majd Pezzre nézek. 

- Van velem egy csajszi, s nagyoon unatkozunk. Valami terv? - kérdezem vigyorogva. 

- A legjobb embert hívtad, barátom. Liammel járjuk épp a várost, merre vagytok? - körbe keringve megpillantom az utca nevét és lediktálom. 

- Úgy öt perc, Szívecském, várj meg minket. Pá! - s a berregések jelezték, hogy lerakta a telefont.

- Kapd be, Styles. - mondom sóhajtva és leülök a padkára.

- Styles? - kérdezi leülve mellém szőke hajú barátnőm.

- Harry Styles és Liam Payne. Nem sokára megismered őket, s meglátod. - kacsintok rá.

- Fiúk? Apám ki fog nyírni. - mondja nagyot nyelve.

- Ne félj, nem fog. Este meg tudod miért nem. - mondom mosolyogva. 

- Dakota lehet egy kérdésem... - ránézek, s az arcát fürkészem. - Szóval... Miért voltál olyan, amilyen? Simán lehettél volna a legmenőbb csaj a suliban és mégsem. - kérdezi nadrágját birizgálva.

- Nem mindenki vágyik a népszerűségre, Perrie. Én se vágyok, sőt ki nem állhatom. Olyan szeretnék, akarok lenni, mint egy árnyék. - mondom elgondolkodva. 

- Te sose tudnál olyan lenni. Lenyűgöző személyiség vagy, s nem bántam meg, hogy eljöttem veled, s ha áll még az amit reggel mondtál, akkor én is szeretnék a barátnőd lenni. - mondja mosolyogva és a szemembe nézve. 

- Nem tudom, akkor is ezt fogod mondani, mikor megtudod az igazságot. - nyögök fel.

- Akkor mond el, mi az igazság! - ekkor dudaszó töri meg a mi lassan nyugisból feszültté alakuló beszélgetésünket. 

- Majd este. - sóhajtok fel és felpattanva Liam nyakába ugrok.

- De régen láttalak már titeket, srácok! - mondom és leszállva Liamről, Harryt is hasonlóan ölelem meg. 

- Nekünk is hiányoztál, Dakota. De ti zárkóztatok össze Louissal! - emeli fel a kezét Hazza.

- Oh, nyugi, már minden oké. Viszont hadd mutassak be valakit. - a lány már mellettem áll, s elbűvölően nézi a két fiúcskát.

- Perrie, a göndör Harry és a bőrkabátos Liam. Harry, Liam ő pedig Perrie Edwards. - mondom mosolyogva. Kezet ráznak, majd Harry összecsapja a tenyerét, majd elvigyorodik.

- Szóval Liammel azt találtuk ki, hogy kicsit bűnbe esünk. - Harryn kaján mosoly terül szét, mire én összenézek a lánnyal. 

- Mire gondoltok? - kérdezem furán. 

- Elmegyünk egy +18as helyre. - mondja Liam is vigyorogva.

- Ne, neee! Ugye nem sztriptíz bárba? - mondom nevetve. 

- De, bizony. Szóval huppanjatok be a kocsiba, fizetek mindkettőtöknek egy-egy öl táncot. - mondja Harry vigyorogva. 

- Figyelj már, vágod, hogy nekünk nem fog semmi felállni, meg úgy semmi, sőt ahelyett, hogy megjönne a kedvünk, még hányingerünk is lesz. - mondom behuppanva a kocsiba.

- Akkor mondok jobbat, Dakota. - mondja vigyorogva Liam. 

- Ti fogtok táncolni! - összenézek Perrievel, akinek azonnal felcsillan a szeme. Hát, akkor éljünk egy kicsit. 

Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, ígérem sietek a következővel!♥

22. Just You and Me ♥

Reggel neszre ébredtem fel, de szememet csukva hagytam. Félálomba voltam, s fáztam. S ezzel párhuzamba csatlakozott valaki mögém. Ahogy megérintet, remegésem abba maradt, s melegség árasztott el. Végig simított karomon, combomon, majd keze újra visszatévedt csípőmhöz és szorosan magához húzva kulcsolta össze a kezeink. Már nem bírtam vissza aludni. Tetszett ez a dolog. Tetszett, amit kiváltott belőlem, még sem éreztem olyan igazinak. Nyak puszit is kaptam, ami bizsergéssel terjedt tovább, ajkaimra mosolyt varázsolt.

- Jó reggelt, Hercegnőm.

- Honnan tudtad, hogy fent vagyok? - kérdezem megfordulva. Hunyorítva nyitom ki először szemeim, majd teljesen széttárom őket, miközben a fiúcska mellkasára teszem a kezem.

- Oh, babám, hát csak nem vagyok annyira idióta. Nem ok nélkül csaptam zajt. - nyom puszit homlokomra.

- S mi az ok? - kérdezem somolyogva.

- Ma randizni megyünk! - jelenti ki széles vigyorral.

- Mit csinálunk? - a srác elvigyorodik, majd megpuszilja ajkaim.

- Az titok Szívecském, de biztos tetszeni fog. Legelső sorban pedig, irány reggelizni. - rám kacsint, és fel is rángat magával.

- Ácsi egy picit. - mondom megtorpanva. Fürkészően pillanat rám, de én nem teszek mást, mint testemet övéhez közelítem. Kezeimmel végig simítok felkarján, majd tarkójánál állok meg és közelebb húzva ajkait megcsókolom. Ajkai azonnal szétnyílnak, én pedig elmélyítem csókunkat. Kezei is útnak eredtek, ujjai végig szaladtak csípőmön, majd a fenekembe markolt bele. Felkuncogtam, majd eleresztettem.

- Oké, most már szabad a pálya. - mondom játékosan ellökve magamtól és felvéve egy pólót ki sietek a szobámból. Lou morogva követ, amin elvigyorodom. A konyhába már anya forgolódik, majd megpillantva puszit lehel homlokomra. Leülök az egyik bárszékre, majd Lou egy "Jó reggelt"et elmotyogva szintén helyet foglal mellettem.

- Hogy aludtatok? - anya mindkettőnk elé rántottát helyezz, majd felmutatja a teás és kávés kancsót.

- Kávét! - vágjuk rá mindketten, mire összemosolyodva, csak a kajának szenteljük a figyelmet, közben válaszolok anya kérdésére.

- Jól, sőt. S nektek milyen volt az éjszakátok? - kérdezem mosolyogva. Anya is elmosolyodott, s elkészítve még egy adag rántottát, válaszolt.

- Mi is jól, apáddal. - leteszi a tányért és ő is helyet foglal.

- S apa merre van? - kérdezem nagyot nyelve a kávémból.

- Apádat behívták dolgozni. - motyogja szomorkásan.

- Oh, értem. - mondom és tovább falatozom. Némán telik a reggeli, majd Louval megköszönjük és visszamegyünk a szobámba.

- S hova szeretnél vinni, te fiúcska? - kérdezem átkarolva a nyakát és pitizve az ajkaihoz húzom ajkam.

- Meglepetés, de haza kéne ugranunk átöltözni, Angyalom! - kacsint rám, miközben kezeit derekamra csúsztatja, és fedetlen bőrömet kezdi masszírozni, miközben gyenge, lassú csókot nyom ajkaimra. Kezei lejjebb csúsznak, végig simít fenekemen, majd belemarkol.

- Rossz vagy. Nem volt elég a tegnap este? - kérdezem vigyorogva és visszaereszkedve a földre.

- Oh, baba, belőled sosem elég.  - rácsap fenekemre, mire szem forgatva hagyom ott és kezdek el öltözni. Megfordulva Lou kiguvadó szeme és elnyílt ajkaival találom szembe magam. A fejemet átdugom a pólón, majd közelebb megyek és állát feljebb tolva, becsukom a száját.

- Bele repül a légy, Édes. - felkuncogok és kimegyek az erkélyre. Tavasz közepét írunk. A nap már sokkal erőteljesebben süt, s a fák is elkezdtek kirügyezni. Az utcán emberek sietnek a dolgokra, s nem élvezik ki ezt a csodás napot. Elrohannak az élet mellett. Szerencsétlenek.

- Dakota, mehetünk? - Lou néz ki, megfordulok s elmosolyodom.

- Aham. - kezét nyújtja, s egy ideig nézem azt. Hisz ő a pasim. A barátom, akivel tegnap szeretkeztem, nem? Gőzöm sincs, de ma randizni fogok vele. S tetszik ez. Hogy végre lehetek normális lány. Kezemet összekulcsolom övével, majd magam után húzva lemegyünk a földszintre.

- Anya! Mi elmegyünk most! - kiabálom, mire a konyhából megjelenik szomorkás feje.

- Máris? - kérdezi megtörölve kezét.

- Ígérem, ezután többször jövök. - ölelem meg, majd Louis is így tesz. Hoppácska.

- Örülök, hogy megismerhettem, Mrs Lilith! - anya is meglepetten pislog rám, de elmosolyodik.

- Én is, Louis. S nyugodtan szólíts csak Felíciának. - mosolyodik el anya. Lou biccent, majd elköszönünk és elhagyjuk a lakást. Behuppanunk Lou kocsijába, és elindulunk hozzá.

- Kedvesek a szüleid. - mondja rám pillantva.

- Oh, tudom. - magamba fojtok egy büszke mosolyt és csak az utat figyelem. Lou hangot ad a rádióra, s a következő pillanatban már lábam mozogni kezd a zene ütemére.

- Add ki, Dakota! Tudom, hogy imádsz táncolni, s énekelni is! - Loura nézek, rám kacsint, majd felnevet. Szem forgatva elvigyorodom és belekezdek a dalba. Beleélem magam, s Lou is nevetve folytatja velem. Bennem reked a levegő egy darabig, de nevetve folytatom. Nincs is rossz hangja ennek a fiúcskának. Mikor vége a dalnak mindketten kifulladva, nevetve dőlünk hátra.

- Megérkeztünk. - mondja rám pillantva óceán kék szemeivel. Közelebb hajolok, hogy csak pár centi válassza el ajkaink.

- Aki utolsóként ér be az a záptojás. - rákacsintok, s már rohanok is. Pótkulccsal sem kínlódok sokat, s tudom utam hova is vezet. Elindulunk felfelé, de közben elkezdek vetkőzni, mire a fürdőszobába érek, totál meztelen vagyok, s megnyitva a tust, már zuhanyozni is kezdek. Nem telik sok időbe, Lou kezei simítanak végig rajtam. Megfordulok, s szemeibe nézek. Elveszek a mélykék szemekbe, s megszűnik minden. Újabb fura, de kellemes érzés. Ujjaival államat cirógatja majd csókot nyom ajkaimra. Majd arcomra, s lefelé halad. Kulcscsontomhoz ér, de ott meg is akad. Kezébe veszi a szappant, kezébe nyom, majd elmosolyodva, cukin és kisfiúsan, megfordít s elkezd megmosdatni. S legnagyobb meglepetésemre én ezt hagyom, pár perc múlva én ismétlem meg mozdulatait, majd elzárja a vizet, segít kiszállni a tus alól, s törölközőt teker körbe rajtam. Homlokomra puszit lehel, majd arrébb áll, hogy el tudjak menni.

- Semmi nyalóka? Semmi nyalás? Semmi szex? - kérdezem halkan szemébe nézve.

- Dakota, randizni akarok veled. A tegnap este őrületes vagyok, de nekem nem csak szexre kellesz. Meg akarlak ismerni. S én tényleg azt akarom, hogy a barátnőm légy, s nem csak apám miatt. Azt akarom, hogy belém szeress. Érted, baba? - kérdezi végig simítva arcom, biccentek, s némán elballagok. Átmegyek a szobámba, s megtörölközve készülődni kezdek. Nem jó ez így. Amit add Lou, érzelmileg az elképesztő, de olyan űr van bennem. Hiányzik. Nekem nem Lou kell, de mégis... Szeretnék neki adni egy esélyt. Szeretném, hogy szeressem, s akarom, hogy sikerüljön. S ez így is lesz. Felveszek egy hosszú világos csőszárú nadrágot, s egy fekete atlétát. Tornacipő s a hajamat csak kifésülve hagyom, hogy leomoljon a vállamra. Elmosolyodom. Nincs harmadik. Nem hiányzik. Csak Lou és én van ma. Ki lesek az ajtóból, mire észreveszem Lou is ugyanígy tett, csak ő épp hozzám indult.

- Készen állsz? - kérdezi vigyorogva.

- Persze. - nevetek fel. Összekulcsoljuk ujjainkat, majd elhagyva a lakást, elindulunk gyalog. Percekig nem szólalunk meg, majd Lou megköszörülve torkát, belekezd.

- Szóval a randi. Nem lesz más, mint egy séta, meki, aztán haza megyünk, megnézünk egy filmet, s együtt alszunk. Semmi dugást nem terveztem mára.

- Oh, a picsába már. - felhúzott szemöldökkel néz rám, mire nevetve puszit nyomok az arcára.

- Tökéletes. Életem első randiját teljesen rád bízom, s tetszik. - mondom mosolyogva.

- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy még senki nem hívott el randizni? Mi van az előző pasiddal? - kérdezi meglepetten.

- Oh, hát az úgy volt, hogy egy bulin találkoztunk, s aztán mindig máshol. Aztán felhívott, magához, aztán én őt. Sose voltunk kint, kivéve azon a napon, de azon se direkt. Véletlenül találkoztunk. Épp a nagyitól jöttem haza. - magyarázom.

- Édes Istenem. - szörnyed el. - Jól tetted, amit akkor tettél. Sokkal jobb fiút érdemeltél volna nála. - mondja sóhajtva.

- S mi van veled, Tomlinson? - kérdezem nevetve.

- Oh, hát.. 2 éves koromig szegénységben éltünk, aztán valami megváltozott. Anyát többé nem láttam, s apa leszart attól a naptól kezdve. Bébiszitteren nevelkedtem fel, aztán apa 5 éves koromba elkezdett kiképezni. Mindig is egyedüli gyerek voltam. - oh, baszd ki.... Nem, Dakota, nem mondasz neki semmit.

- Sajnálom. - morgom az orrom alatt.

- Oh, nem kell. De ennyit a múltról. Mesélj magadról, Dakota. Olyat, amit nem tudok. - megállunk s leülünk egy kis asztalkához, egymással szembe.

- Ugyan, Tomlinson mit nem tudsz rólam? - nevetek fel.

- Mik a vágyaid? - arca komoly, bennem pedig megreked a levegő.

- A vágyaim? - kérdezem halkan, mire biccent. Gyerünk, nyílj meg neki. - Normális élet. - nézek kék szemeibe, amik tovább fürkésznek kíváncsian. - Szeretnék egy családot, két gyereket, elsőnek egy fiút, aztán egy lányt, hogy a fiam később megvédje a mocskos suhancoktól a lányomat. Ez egy életcél, amit teljesíteni akarok. - nevetek fel idegesen. - De leginkább boldog szeretnék lenni, tudod? Arra vágyom, hogy egy fiú mellett keljek és feküdjek le életem végéig, akit tiszta szívvel szeretek, aki más, mint a többi. Aki hozzám való. Aki feltétel nélkül képes szeretni, akármennyire mocskos a múltam, s akármennyire mocskos lesz a jövőm. Nem vagyok egy szent lélek. S nekem se egy pap kell, aki minden szartól fél egy férfi kell, akivel henceghetek, ha úgy van, de ez elég távol áll tőlem, hisz ismersz már valamennyire, Tomlinson. Én vagyok a láthatatlan kisegér! - kacsintok rá, mire felnevet, de mégis csendesen. - S neked Louis? - kérdezem.

- Az én vágyaim? – elmosolyodik, s a szemembe néz. - Szinte mindent leírtál, csak a gyerekek és a normális élet. Nem kell normális élet. Én imádom ezt a bűnös életet, de egy állandó barátnő kurvára, de nem ártana. Szeretnék én is megállapodni, tudod? Apám, mikor meghal, utána én öröklöm az egész mindenséget, s nem lesz időm... Semmire... S ezért szeretnék még most rátalálni, az egyetlenre. - szemembe néz.

- S úgy érzed, ez én vagyok? - kérdezem nevetve.

- Mondhatok valami őrültséget? - kérdezi vigyorogva. 

- Igen, de ha letérdepelsz és megkéred a kezem, megöllek! - kacsintok rá nevetve.

- Azt hiszem beléd estem. S tényleg érzem, hogy te más vagy. S hogy veled minden más lesz, mint eddig. Szóval... Kellesz, Dakota, s nem akarlak elveszíteni. - döbbenten meredek rá. Oh baszki. Hosszú másodpercig nézek rá, nekem mégis hosszú óráknak tűnnek. 

- Állj fel. - mondom szárazon. Fura arckifejezéssel, de teszi, amire megkértem. Felállok, ráülök az asztalra, és közelebb húzva megcsókolom. Ajkai szétnyílnak, én pedig nem várok. Azonnal behatolok nyelvemmel, s vad latin táncba kezdek Louiséval, miközben ujjaim a tincsei között matatnak. 

- Ezek a mai fiatalok, nem tudják a vágyaikat kontrollálni. - morogja egy mellettünk elhaladó nénike. 

- Elnézést, de ezek szerint maga biztos nem volt szerelmes. - kacsintok rá vigyorogva.

- Azt a szemtelen pofádat. Kikérem magamnak, igen is voltam. - jelenti ki.

- Tessék visszagondolni milyen volt. Utána tessék nekünk beszólni. - füstölögve ment el, mire szem forgatva néztem Lou szemeibe. 

- Meki, aztán irány haza, okéska? - kérdezem végig simítva borostás arcán. Újabb csókot nyom ajkaimra, majd összekulcsolja ujjainkat. 

- Okéka. - kuncog fel. Leszállok az asztalról, s megindulunk a meki felé. Nem akarok gondolkodni. Nem akarok azon agyalni, mi lesz holnap. Csak ma, csak ma az érzésnek, hogy szeretnek szerelemmel, akarok élni, s érezni szeretnék. A mekibe betévedve én egy Happy Meal menüt kértem, s Louis is így tett. Tuti hülyének nézhettek, de jelenleg egy dologgal voltam elfoglalva. Még pedig a kajámmal. Kicsomagolva a sajtburgert, belé is haraptam, és az ízek szinte robbantak a számban. Loura pillantottam, aki meglepetten nézet, majd felkuncogott és ő is beleharapott a saját burgerébe.

- Probléma, Szívecském? - kérdezem megtörölve a szám.

- Sosem láttam még egy lányt se, aki így tömte magába a mekis kaját. - mondta somolyogva. 

- Ez van Tomlinson. - kacsintok rá, s befejezem a burgert. Elhülyéskedtünk még egy darabig, majd elindultunk gyalog, kézen fogva haza. Louis kínlódott egy keveset a kulccsal, majd beléptünk. 

- Szóóval... Milyen filmet fogunk nézni? - kérdezem felfelé haladva.

- Mit szeretnél? - kérdezi nevetve.

- Jégvarázs! - mondom gyermeki örömmel. 

- Jól van, Kincsem. Akkor az lesz. - csókot nyom számra, amit meghosszabbítok, majd belépünk a szobájába. Ő a tévéhez megy, én pedig leveszem a pólóm, nadrágom, s a cuccai között póló után kezdek turkálni, amit hamar találok. Felveszem, majd kibontom melleim a melltartó rabságából, s megfordulok. 

- Hamarabb is levehetted volna a melltartót, Élet! - kacsint rám kaján vigyorral.

- Vetkőzz inkább és gyere! - mondom nevetve, miközben beugrok az ágyba, s a takaró alá bújok. Levetkőzik ő is, s csak a bokszert hagyva magán bebújik mellém. 

- Érdekes. - morogja magában, miközben elindítja a mesét. 

- Mi csoda? - hozzábújok és mellkasára teszem fejem, miközben felnézek szemeibe.

- Hogy amennyire kemény csaj vagy, annyira vagy ilyen elragadó és cukin gyerekes is. - kuncog fel.

- A jégvarázs jó mese, Kicsim, majd meglátod. - rákacsintok, csókot nyomok ajkaira, majd hozzábújva a mesére figyelek csak. Pár perc múlva pedig magával ragad az álomvilág.

Sziasztok Manócskák! Első sorban Isten éltessen Louis Tomlinson. El sem hiszem, hogy ma lettél 25 éves.😱Másodsorban mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, s rengeteg ajándékot a fa alá. Remélem tetszett a mai rész, próbáltam egy kicsit hangulatossá tenni, nem tudom mennyire sikerült. Pusszancs, minden kedves olvasómnak! ♥ Hamarosan találkozunk 😘🎄🎄

21. What is happening to me? (+18)

Ujjai letévednek a nedves alsóneműmhöz, de ő leszakítva rólam azt, izgatni kezdi vaginám. Először csak masszíroz, majd belém vezeti valamelyik ujját. Ajkaival nyakamra tér át, én pedig hátrahajlítom a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Kizárom a szavakat, kizárok mindent magamból és az érintéseknek szentelek minden percet, másodpercet. Másik keze végig szalad derekamon, combomon, majd fenekemhez érve, belemarkol farpofámba. Nyögést eresztek ki ajkaim közül, s újabb ujjat csúsztat be, s kettővel tágít már. Kulcscsontomat enyhe puszikkal lepi el, végig nyal nyakam jobb oldalán, ami kuncogást vált ki belőlem. A szemembe néz, én is így teszek. Hiába ömlik ránk liternyi vízsugár, így is tisztán látom, ahogy láng gyullad szemeibe. Ujjaimmal végig simítok felkarján, majd mellkasán, végül tarkóját ragadom meg és húzom közelebb. Engedd a csóknak. Végig szaladok nyelvemmel alsó ajkán, majd beleharapok. Szemkontaktunk nem szakadt meg, sőt egy kis gonoszság is felcsillan abban az óceán kék íriszekben. Ajkait szétnyitja, nyelvünk mikor összecsap, mint két ellenség, kik oly régóta sóvárognak a másik után. Hátán végig simítok, s úgy látszik ennyire volt  szüksége. Két ujját kihúzza, letépi rólam az alsóm, s repül a melltartó után.

- Nincs nálam óvszer. - jelenti ki beleharapva az ajkába.

- Szólj! - kacsintok rá, s ő is hamar elvigyorodik, majd kisebb matatás után belém vezeti magát. Gyorsabb lihegések szakadnak fel belőlem, majd teljesen megtölt. Szemembe néz, kíváncsian én pedig füléhez hajolok.

- Mire vársz, Bébi? Mozogj! - puszit lehelek füle mögé, mibe beleremeg, de nem kell többet mondanom. Ajkai kulcscsontomat lepik el újra puszikkal, miközben vad tempóba kapcsolt. Nyöszörgök. A ránk eső vízcseppek sem enyhítenek a helyzeten, mintha tűzre benzint öntenénk. Kapaszkodom a srácba, érzem, hogy ez a menet gyors lesz, mert se perc alatt a csúcshatáránál vagyok, s ezzel nem vagyok egyedül.

- Baba... - morog fel állatias hangon.

- Húzódj ki. - halk hangomat alig érti. Szemembe néz, mire biccentek. Kihúzza magát, én pedig leereszkedem. Megcsókolom, majd áttérek nyakára, miközben hajtincseit húzogatom. Mélyről jövő sóhajt ereszt ki, elmosolyodom. Lefelé haladok, végig puszilom felkarját, mellkasát, s így haladok, míg a térdemre nem ereszkedem. Velem szembe meredező farka elmenetelre készen áll. Kezeimbe viszem, s érzem a lüktetést tenyerem alatt. Felnézek rá. Hátrahajtott fejjel, lehunyt szemmel vár. Mozgatni kezdem kezeim, majd számba vezetem a péniszét és először csak szopogatom, s az elő váladék megindul. Végig nyalok méretén, mire hörgést kapok felülről. Újra felpillantok. Lou engem néz, csak engem, de olyan csillogással a szemében, amit még sose láttam. S megteszem. Bekapom a farkát, amire ő azonnal rásegít. Hajamba túr, s tempót diktál, majd mikor eléri őt az orgazmus, mélyről jövő morgás szakad fel belőle, keze leáll, nem add több lökést, de én nem állok le. Lenyelve a váladékét folytatom tovább, s pár perc múlva ismét felnyög. A második menet sokkal hamarabb vége tért. Mikor végeztem, Louis segített felállni és csókot nyomott a számra.

- Imádnivaló vagy! - kacsintott rám, miközben derekamra simította a kezét.

- Oh, köszönöm, mondták már. - nevetek fel.

- Viszont te még nem mentél el, Szépségem. S garantálom, hogy nem is fogsz könnyen. - kacsint rám gonosz mosoly kíséretében, majd felkap, menyasszonyi stílusban, s becipel a szobába. Ledob, majd rám mászik. Megcsókol, szenvedélyesen lágyan, ujjaival végig simít testesemen, majd megakad vénuszdombomnál. Lejjebb csúszva csiklómat kezdi el masszírozni, ami miatt belenyögök csókunkba.

- Helyes, jó kislány. - nevet fel, majd puszit nyom számra, s lejjebb halad. Melleimhez érve körbe nyalja a bimbót, majd bekapja, miközben a másik keze markolja a másikat. Ujjai ismét bennem, de most nem tágít, hanem körözz, de még hogy. Újabb nyögés szakad fel belőlem, mire szemembe néz. Rám kacsint, szája elhagyja mellem, majd végig puszil a hasamon, néhol meg is szívja, majd végül elér vaginámhoz. Újabb nyögés szakad ki belőlem, mikor belém nyal, s újabb ostorszerű csapásokkal közelebb juttat valami újhoz. Kihúzza ujjait, s mikor elhinném, hogy szimplán csak nyalni fog valamit belém helyez. S az a valami rezegni kezd bennem. Jajj, nee. Megtalálta.

- Mocsok. Mondtam, hogy rossz fiúkat nem szabad a szobámba engedni. - morgok fel, s párnát szorítok szám elé.

- Ugyan, bébi, nem soká csak engem fogsz érezni, légy türelmes. - kuncog fel, miközben a legerősebb fokozatra kapcsol. Oh, mamám. Nyöszörgök, vonaglok, de azonnal feltűnik a szerkezet hiánya. Lou viszont azonnal helyettesíti a farkával. Felhörgök. Rám néz, ujjaival végig simít arcomon, majd belém lök egy hatalmasat. 

- Ne félj, baba, van rajtam óvszer. - fülemhez közel hajolva még belsőségesebbé teszi a köztünk lévő szikrákat. Közelebb húzom, csókot lehellek ajkaira, miközben lábamat derekára kulcsolom. Ajkaim szétnyílnak egy újabb lökésnél, s ezt kihasználva Lou nyelve átszökken és nyelvcsatába kezdünk. Az orgazmus szele az ajtóban kopogtat, de ez nem elég. Lou keze végig siklik testemen, belecsíp mellbimbómba, majd tovább halad s csiklómat kezdi el masszírozni. Ez már nem csak szél. Ez egy kibaszott tornádó. A szemembe néz, mélyen s mosolyogva biccent, miközben egy utolsó lökéssel eléri g-pontom. Elakad a lélegzetem, s túl gyorsan kezdem beszívni utána a levegőt. Sikításomat elnyeli Lou tűzforró ajkai, amint lecsapnak rám. Hörgése is számban hal el, s pár másodperc múlva válunk csak el. Kihúzódik belőlem, az óvszert a kukába dobja s eltűnik a fürdőben. Fejemet fogva figyelem a plafonon levő csillagokat, miközben azon gondolkodom. Mi az Atyaúristen volt ez?

Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, s holnap is hozok egyet, miveeel... Louis Tomlinson szülinapja lesz♥ meg persze karácsony 😅 Remélem tetszett ♥ Pussza minden kedves olvasómnak 😘

20. I think I love you (+16)

- Kicsim! - Louis. Végig simít karomon miközben, ébresztő szavakat suttog. - Kelj fel, Életem!

- Mhmhm... Muszáj? - kinyitom szemeim, Lou kedvesen mosolyog le rám, majd biccent.

- Ha nem szeretnél éhen halni. - felkuncog. Lehunyom a szemem, s a kaja gondolatára hasam hangosan jelzi Lou igazát. Kinyitom a szemeim, s a plafonra nézve meglepődöm. Hé, ezek az én csillagaim. Felülök és körbenézek. Ez az én szobám. Furcsán nézek Loura, aki szintén kíváncsian vizslat. Mit keresek a szobámba? Aztán tisztázódnak a dolgok. A bátyám kért meg, eljöttem és elszakadt a cérnám. Kiadtam magamból mindent és anya nem ítélt el, büszkék rám és szeretnek. Ami add némi erőt, sőt rengeteg erőt és magabiztosságot add. Képes vagyok bármire. Így érzem. S nem mindig elég, de bocsánatot fogok kérni tetteimért. Tudnia kell, hogy még ha nem is akarom, hogy én nekem csak tényleg dugásra kellett. Féloldalas vigyort varázsolok arcom, mert velem szembe a fiúnak elkalandozott a szeme. A szobámat figyelte. S én is így tettem. Az egész fal fekete-fehér tapétával fut körbe, a mennyezet teljesen fekete és csillagok vannak felragasztva, a parkettán pedig selymes szintén fekete szőnyeg terül el. Sehol nincsenek képek, kivéve egy helyen, de ott rengeteg. S ami nem túl kellemes csak a család. Hisz barátaim sosem voltak, leszámítva azt az egy két évet, amíg jártam Vele. De azonnal meg is szakadt a kapcsolatom velük. S ennyit erről. Ismét a fiúra nézek, aki már engem néz.

- Meg vagy elégedve? Ilyen szobát képzeltél nekem? - kérdezem vigyorogva.

- Nem, bevallom őszintén. Azt hittem minden rózsaszín, csillám póni meg tele a barátnőid képével meg faszom se tudja még. - mondja grimaszolva. - De ez más.

- Nem elég, hogy bejössz a szobámba engedély nélkül, de még kritizálod is. - mondom szem forgatva, majd elvigyorodom.

- Dakota! Louis! Gyertek kész a vacsora. - a szüleim. Ijedten nézek a fiú kék szemeibe.

- Nyugi. Azt hiszik, a barátod vagyok. - mondja rám kacsintva és felállunk az ágyból.

- De, Tomlinson.... - kíváncsian néz rám. - Az is vagy.

- Uhum.. Álcából. - jelenti ki nagyot nyelve. Látom, hogy arcán maszk csücsül.

- Ne hazudj. Nekem ne, kérlek. Tudom, hogy igazából is szeretnéd. Tudom, hogy szeretnéd, hogy a tiéd legyek. - suttogom halkan. Az ajtó nyílik s apám néz ránk.

- Kész a va... - nem tudja befejezni mondatát, mert a nyakába ugrok. Elkap, s ő is szorosan húz magához.

- Sajnálom lányom, nem kellett volna, elzavarjalak hazulról. – eltávolodom, s csak nézem apám arcát. Barna szemei ragyognak a boldogságtól, fekete tincseibe, szürke hajszálak lapulnak meg, de ajkain ugyanaz a mosoly pihen, ami 19 éven át, igaz a ráncok szaporodtak, de csak egy kettő.

- Szeretlek, Apa. S nem haragszom, jól tetted. Hisz néz rám, most nem...

- Nem lennél ilyen lelki beteg. - lemászok és Lou mellé állok.

- Nem vagyok lelki beteg, csak túl sok mindent tudtam meg, s ez ma kijött belőlem. - elgondolkodik, majd biccent. Szerintem is.

- Na, menjünk, anyád tűkön ül, hogy kit szedtél össze, te lány. - Lou rám kacsint, majd elindulunk hárman lefelé. Anya sürög-forog a konyha és az étkező asztal között, én pedig azonnal a segítségére sietek. Rám mosolyog, majd amint mindent kipakoltunk az asztalra, biccentett, hogy üljek le. Így tettem. Louis apával szembe foglalt helyet, anya apa mellé, nekem pedig maradt a Louis melletti üresen ácsorgó szék. Lehuppantam és mosolyogva néztem bele azokba a kék szemekbe, amik kíváncsian fürkésztek.

- Szóval... Dakota, mesélj! Milyen a maffia? - apám kezdi a szedést. Aztán anya, majd én, és Lou.

- Imádom. Bár igaz eddig nem sok mindent csináltunk, de imádok csapatban dolgozni, meg uh.. A srácok is rendesek a beosztásuk ellenére. - rákacsintok Loura, aki visszafogva nevetését, kuncogásba tör ki.

- S Louis... Milyen Dakota? - kérdezi anyám kíváncsian. A kék szemű srác rám néz, s selymes mosoly jelenik meg arcán.

- Rejtélyes. Imádni való. Bámulatos. S olyan ártatlannak tűnik néha, közben meg már nő, sőt olykor rosszabb, mint mi négyen. - érzem arcom piros színt ölt fel, s inkább a kajára fordítom a figyelmem.

- S hogy történt, hogy összejöttetek? Dakotának eddig egy fiúja volt, s annak is már öt éve. Szóval mesélj Louis. - elvigyorodom s ismét Loura pillantok. Most ő váltott vörösbe, szólásra nyitom a szám, de erősen markol combomba. Ránézek, meghökkenve, mire felvonja a szemét.

- Szóval az úgy volt, hogy az egyik reggelen... - Louis keze felfelé szalad, lassan eléri a nemi szervem területét. - Épp reggelit készítettünk azzal a sráccal, akivel addig együtt éltem, majd becsöngettek és becsörtettek a fiúk. - bennem akad a szó. Lou ujjai a textilen keresztül simogatja bizsergő nemi szervem, de nem hagyom abba. Nem hagyom, hogy ő győzzön.

- Elém állt és azt mondta, a barátnőjének kell lennem. - hirtelen volt váltás. Ujjai már nem a textilen simogattak. Benyúlt a nadrágomba, az alsóneműm alá, s már bennem is volt a középső ujja. Fújattam. Apa és anya összenézett, én pedig Louisra.

- Folytathatom? - ujja körözni kezdett bennem, majd csatlakozott hozzá a gyűrűs ujja is.

- Igeen.. - kezemmel a poharamhoz nyúltam és kortyoltam belőle.

- Szóval.. Először, ahogy Dakota elmesélte berobbantam közéjük, majd elrángattam a parkba. Sétáltunk, majd a letisztult tisztásra vezettem, ami ilyenkor tavasszal csodálatos. - ujjai meg sem álltak. S nem ellenkeztem. Az érintése megremegtetett, s az hogy a szüleimmel szembe, a családi asztalnál ujjazz meg, olyan adrenalinnal árasztott el s izgalommal, amit még sosem éreztem. Nem hallgattam Tomlinsont, nem hallgattam anya és apa reakcióját, a kajára központosítottam és a benne lévő ujjakra. Olyan nehéz volt visszafognom nyögéseim, hogy a kajába fojtottam el némi hümmögést.

- Kicsim, ízlik? - anyára pillantok, aki kedves mosollyal pillant rám.

- Igen, nagyon. - válaszolom hevesen és gyorsan. Loura pillantok könyörgő tekintettel. Megforgatja a szemeit, s kihúzná ujjait, de mindketten meglepődünk, mikor kezem visszanyomja ujjait.

- Fejezd be, kérlek. - tátogom. Csintalan mosoly szökik arcára, s olyan hevesen kezd bennem mozogni az ujjam, hogy már szinte a cél egyenesbe érzem magam, majd anyára nézek.

- S mi van az iskolával Dakota? - kérdezi anya. Széttárom a lábaim s hátradőlök. Lehunyom a szemem, mintha gondolkodnék, de épp azon agyalok, hogy rejtsem el az orgazmust.

- Nos, az érettségit mindenképpen szeretném, s mivel már előre haladtam az anyaggal, úgy érzem... - nem tudom befejezni. Lou kihúzza a gatyámból a kezét, és úgy nyúl a húshoz, majd kapja be az egészet. Végig nyal ujjain, miközben végig a szemembe néz. - Készen állok letenni, s amint nyílik lehetőségem megkeresem kereszt anyut, de még most sok a munkám, s nem ártana frissíteni sem. - kifújom a bennem tartott levegőt. Apa és anya összenézz, s mi is ezt tesszük Louissal.

- Adóssom vagy. - kacsint rám.

- Ne félj Kincsem, ezt kamatosul visszafizetem. - ujjaim a farmeréra csusszannak, s belemarkolok dudorodó péniszébe, majd felkapom az ő és az én tányérom.

- Köszönjük szépen a vacsorát. - mondom anya arcára puszit nyomva.

- De alig ettél valamit. - azonnal utánam siet, apa és a saját tányérjával.

- Én mégis tele vagyok. - mondom somolyogva, majd elmosogatom a tányérunk.

- Segítesz akkor összepakolni? - kérdezi mire biccentek.

- S a suliról tényleg így gondolkodsz? - kérdezi némi csend után.

- Igen. Anya te is tudod imádtam az iskolát, csak az osztállyal volt bajom.

- S te nem akarsz ballagást, bált? Őrültködni? - kérdezi szomorkás mosollyal.

- Anya, hidd el elég nagy őrültségben veszek így is részt, hisz néz rám. Egy maffiózóval járok.

- Nem úgy értettem. Normális őrültségek. Berúgás. Kincsem te egy igazi szentlélek vagy a legrosszabbak között. Sose szöktél el, nem feleseltél vissza. A droghoz hozzá se nyúltál. - jelenti ki.

- S ez baj? - kérdezem furcsán.

- Nem, de hogy is. Csak félek, lemaradsz az életről. Lassan 20 vagy. - simít végig arcomon.

- S van egy csomó tapasztalatom. Ez alatt a pár hónap alatt többet szereztem, mint az előtte lévő pár évben. Megnyugtatlak, anyám. Minden oké velem. - mondom vigyorogva.

- Értettem. - felkuncog, aztán a szemembe néz. - S mit csináltatok ti ketten az asztal alatt? - anya felnevet, s ehhez csatlakozik apa röhögése is.

- Baszki erről képet kellett volna készíteni. - apa felhorkan, majd Louis nevetése is csatlakozik.

- Drágám, nem vagyunk idióták. - mondja nevetve anya, mire érzem totál vörösbe vált az arcom. Hupika. Bemegyünk a nappaliba.

- Szóval maradtok éjszakára vagy... - felnézek apa szemébe. 

- Megyünk!

- Maradunk! - jelentjük ki egyszerre Tomlinsonnal. 

- Maradni akarsz? - kérdezem vigyorogva. Elvigyorodik, s rám kacsint. - Perverz, nem, köszönök anya, apa mindent, de én megyek. Lou meg, ha maradni szeretne...

- Kincsem... Beszéljük meg. - nincs választási lehetőségem. Csuklón ragad és kirángat. - Adósom vagy, itt alszunk. 

- Ne már, hogy te parancsolgass! - elmosolyodik. Közelebb hajol nyakamhoz, miközben ujjaival pólóm alá tör, s gyengéden kezdi el simogatni a fedetlen érzékeny bőrt, miközben ajkaival gyengéd puszikat lehel. Édes Istenem. Végig puszil alsó állkapocscsontomon, majd két puszival feljebb államtól ajkaimra talál. S teljesen elvarázsol gyengédségével.

- Oké, oké. De ezt befejezzük! - jelentem ki ellökve magamtól.

- Hogy a picsába ne fejeznénk be. Sőt, te kezded! - kacsint rám, majd kézen fogva kivezet a nappaliba, ahol anyáék is eléggé összemelegedtek. Hupika.

- Maradunk, s ha megbocsájtotok, mi fel is mennénk, mert Lounak hosszú napja volt. – mondom, és már rángatom is fel a srácot magam után.

- Jó éjt, Gyerekek! 

- Viszont kívánjunk! - ordít vissza Lou, de már a szobámban is vagyunk és az ajtót bezárva, neki is esek a srácnak. Az ajtónak dönt, belemarkol fenekembe, csípőjére tolva. Egy ideig csak élvezzük egymás száját, majd lekerül rólunk a póló. 

- Mit szólnál hozzá, ha tusolnánk? - kérdezi félbe hagyva csók csatánkat.

- Hm.. Nem csináltam még tus alatt. - gondolkodok el, s már meg is indulunk.

- Én sem. S eljött az ideje, hogy kipróbáljuk. - kacsint rám, majd leenged. Leveszem a nadrágom, és aztán a melltartómat is, de Lou megfogja a kezem.

- Dakota. Lassabban. - kuncog fel. Biccentek. Majd beállok a tus alá és megengedve a vizet beállítom a tökéletes hőmérsékletre. Majd megfordulok, de Lou már velem szembe van.

- Te levetkőzöl, én pedig maradjak felöltözve? - kérdezem furán. 

- Fel akarom fedezni a tested, Szívecském! Nem kurva vagy, aki meztelenül áll elém és megkapom. A barátnőm vagy, akibe lehet beleszerettem. - a szavai komolyak, s engem ez megrendít. Elnémulok, majd halkan ismét megszólalok.

- Szeretkezni akarsz? - kérdezem, mire elmosolyodik és megcsókol. Lágyan, szenvedéllyel tele. Lábaimat újra csípője köré fonom és elveszek a csókban. Kezei a derekamat simogatják, majd kikapcsolja a melltartómat, kihajítja és markolni kezdi melleim. Nekem pedig végig a szavai járnak a fejembe. A barátnőm vagy, akibe lehet beleszerettem.

Sziasztok, Manócskák. Meghoztam az új részt, s hamarosan vagyis 3 napon belül jelentkezem ismét♥ Nem sokára szünet, szóval mindenkinek nagy hajrát a holnapi naphoz. Pusszika!♥

19. Oh I don't know where I'm gonna go

- Nem soká jövök Hercegnőm, addig itthon maradsz és figyelsz a lakásra? - mosolyogva biccentek, szájon csókol, miközben belemarkol fenekembe. Szép hit. Amint elhagyja az ajtót, várok egy picit, majd felszaladok. Épp csak kezdtünk bemelegedni Louissal, mikor hívták, hogy mennie kell a maffiához, mert gond adódott. S ekkor villámcsapásként ért a gondolat, hogy nekem is van egy privát ügyem, így alig vártam már, hogy lelépjen. Hogy miért hazudtam? Mert semmi köze Louisnak ahhoz, hol járok az apja megölésének ügyében, s egyáltalán. Semmi köze. Majdnem dugtunk, de még nem és ennyi. Álcabarátnő vagyok, nem az igazi, akivel lelkizhet. Felöltözöm, majd bezárva a lakást, leintek egy taxit és behuppanva lediktálom a címet. Hamar odaérünk, fizetek, majd egyenesen a bejárathoz megyek. Telefonon keresem először.

- Szió, Tesókám. Na, hogy haladsz? - kérdezem neki dőlve a falnak.

- Vannak fejlemények, szóval jöhetsz, tesókám. - mondja gúnyosan. Sose hívom így, kivéve, ha valami van. Oh, de még nem is egy valami.

- Akkor nyisd ki az ajtót. - nevetek fel. Pár másodperc néma csönd, majd nyílik az ajtó. Rávigyorgok, ő pedig csak értetlenül mered rám.

- Mi a francért nem csöngettél be egyből? - kérdezi furán.

- Miért zavar az téged? Nekem jól esett, hogy nem kell látnom azt az idióta majom pofádat! - mondom belecsípve az arcába, majd belépek.

- Én is örülök, hogy látlak. - mondja becsapva az ajtót.

- Hát még én. Mesélj mi újság? Meg van még a rúdtáncos barátnőd? - kérdezem felülve a konyhapultra és lábamat lengetve kutakodok némi nasi után.

- Melyikről beszélsz? - kérdezi furán.

- Amikor jöttem az üggyel. - mondom rábukkanva egy félig megevett chipsre, s elkezdem eszegetni.

- Azóta nem is láttam a csajt. - gondolkodik el. - De a száma meg van, fel kéne hívni, kitűnő volt az ágyban, nekem meg jár a jutalom. Szóóval... Mark Tomlinson. - mondja és egy hatalmas aktát tol a képem alá. Kiveszi a chipset a kezemből, és ő kezdi el enni, miközben vár. Én pedig beleolvasok.

- Szóval... Büntettet előéletű, rengeteg barátnő, 10 feleség. - óvatosan a bátyámra leesek, mint aki bólint, hogy folytassam, s folytatom. - Az apja egy nyamvadt kis senki volt, senki sem tudja, hogy lett a maffia vezére. A pletykák azt beszélik, hogy egy lányt, még hozzá a saját lányát áldozta fel, hogy ő lehessen a maffia főnök. A lányról, azóta semmit nem tudunk. - olvasom fel a kisebb cikkszerű részletet.

- Tomlinsonnak van egy nővére? - kérdezem, mire megcsóválja a fejét és egy másik aktát rak le elém.

- Életem legérdekesebb ügyét kaptam tőled, Húgicám. Tomlinsonnak húga van, még hozzá 22 éves. - mondja vigyorogva, nekem pedig lerohad a mosolyom.

- 2 évig Louis Tomlinsonnak egy kikúrt normális családja volt, aztán az apa félrebaszott és odaadta a saját lányát egy maffia vezérnek? - kérdezem lesokkolva.

- Tulajdonképpen nem. Louis és a csaj édes testvérek. Az asszony belehalt a szülésbe. - mondja vigyorogva.

- Az aztán szép. S mit gondolsz? Meg tudom találni ezt a leányzót? - mondom vigyorogva.

- Húgi. Ne nevettess. Dakota Lilith vagy, lassan 20 éves. Bármit meg tehetsz, amit szeretnél. Ez a te életed, senkinek és semmi köze, mit csinálsz. - vigyorog rám és szélesre tárja a karját. Szorosan hozzábújok, majd elszakadunk, és a mappát kezdem el olvasgatni.

- S még mindig Horannel kavarsz? - kérdezi kuncogva.

- Neem... Vagyis bonyolult. A lényeg annyi, hogy miután szexeltünk Niallel, Louis megjelent és kijelentette, hogy a barátnője vagyok. Szóval most Tomlinsonnal kavarok, de közben Niallhöz húzok, mert mégis csak közelebb áll hozzám, mint Louis. De ki tudja, Tomlinson se rossz társaság. - felnézek, rákacsintok, mire undor ül ki arcára.

- Figyelj, ha megtalálod a csajt, hozd ide. - kinyitja a mappát és a lányra mutat. Woaw. Hosszú szőke tincsek, gyönyörű kék tekintet, orr piercing. Gyönyörű. De mégis... Valahonnan annyira ismerős. S akkor elkezdem olvasni ki ő, mi ő.

Név: Perrie Edwards

Kor: 22 év

Foglalkozás: Felszolgáló

Rövid élettartalom: Nevelőszülőkhöz került, az anya belehalt a szülésbe, az apa pedig nem bírta volna a két gyereket felnevelni. A család Londonban él, nyugis körülmények között. 

 A bátyámra nézek.

- Nagyon fel fogom kavarni ennek a csajnak az életét? - kérdezem az ajkamba harapva.

- De még annál is jobban. - kacsint rám nevetve.

- S mond csak, apáék felől tudsz valamit? - kérdezem bezárva a mappát, és a táskám mélyére süllyesztem, mindkettőt.

- Apa beletemetkezett a munkába, anya tönkrement. Talán meg kéne őket látogatni. - mondja mélyen a szemembe nézve. Biztos, hogy nem. - Kérlek Dakota. Beugrottam hozzájuk valamelyik nap, s borzalmas, amit ott láttam. Kérlek Dakota, Ha nem is értük, gondolj rám meg anyára. Vagy csak rám. - mondja, mire ajkamba harapva elgondolkozom. Igaza van. Hiányoznak a szüleim nekem is, de nem akarok újra azzal a tekintette találkozni. Azzal a "Mi a franc?" "Hol basztuk el a nevelésed?" "Csalódtam benned!". Borzalmas volt akkor egyszer is köszönöm.

- Dakota. Megerősödtél. Már nem vagy apuci kicsi lánya. Dakota Lilith vagy, érett nővé váltál. Megöltél egy maffia főnököt! - markol bele a vállamba.

- Sose találod ki volt az a maffia főnök. - nézek bele barna szemeibe. Kíváncsian biccent, én pedig félmosolyt eresztek.

- Eliot, azaz... - kezdek bele, de a kezét a számra teszi.

- Megölted mind a kettő Zepp fivért? - ajkai elnyílnak egymástól, én pedig biccentek. - Húgi, te beteg állat vagy. - nevet fel és magához húz.

- Egyetértek. Szóval... Azt mondod, készen állok egy találkozásra apámékkal? - kérdezem alsó ajkamba harapva.

- Váltig állítom, hogy képes vagy elengedni a múltat és ellátogatni hozzájuk. Kitépted magad az életükből, és az iskolából is. Szegény keresztanyád is ki van. Ideje visszacsöppenni egy picit az igazi életbe. Ideje kipukkasztani azt a nyamvadt buborékot, amiben az óta benne vagy, mióta eljöttél otthonról. - mondja komolyan. S igaza van. Nem szökhetek el a problémáim elől újra és újra. Ideje szembe néznem velük.

- Rendben. Akkor most elmegyek anyáékhoz. - próbálom magabiztosan, de hangom így is megremeg egy picit. Nem futok el többé. Elmegyek, és igazi nő leszek végre valahára.

Leállítom a kocsi motorját. Mély levegőt veszek, és a házra pillantok. Semmit se változott, 19 évig itt éltem, akkor most pár hónap után miért félek bemenni? Gyönyörű házunk volt és gyönyörű gyerekkorom is. S elég csak a házra pillantani, bent pedig emlékek milliárdja lepne el. Mégis kezem nem mozdul a kormányról. Nem csak félek, rettegek bemenni. Hisz ezek csak a szüleim. Nyugtatgatom magam, de semmit nem érek vele. Mély levegőt veszek.

3

2

1

Kiszállok a kocsiból, s meg sem állok, még az ujjam a csengőre nem téved. Megnyomom, s rögtön el is kapom. Mit csinálok? Mit csináltam? S kinyílik az ajtó. Anyám áll ott megtört tekintettel aztán megpillant. Szemembe néz, s azonnal magához szorít.

- Kicsim. Azt hittem meghaltál! - zokog fel a vállamba. Magamhoz ölelem, s csak némán nyugtatom, míg én épp megállítom a belőlem feltörő sírást.

- Gyere beljebb! - megtöri arcát, elengedve és betessékel. Ajkain széles mosoly, szeme ragyog. S ezt én váltottam ki belőle. Tényleg elbasztam, s most itt vagyok, hogy helyre hozzam a hibáim.

- Sajnálom, hogy akkor csak úgy szó nélkül leléptem. - anyám rám néz, belenéz mélyen a szemembe, miközben arcomat cirógatja.

- Dakota. Drága kicsi lányom. Neked nem kell semmit se sajnálnod. Inkább én kérem, hogy megbocsáss. Hagytam, hogy elmenj hozzájuk, hagytam, hogy apád csak elzavarjon a családi fészekből, s ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak. - elmosolyodva megrázom a fejem.

- Nem, anyám. Így volt jó. Nézd meg. Felnőttem. Igaz, még nem konyítok annyira az élethez, de most ezzel kell beérni. S ne haragudj se magadra, se apára. Hidd el így volt jó. Így volt a helyes döntés. - szeme újra könnyebb lábad, arcon puszil, majd a konyhába lép. Utána megyek és felülök az egyik bárszékre.

- Épp sütit sütök, apád nem sokára haza ér, aztán vacsizunk. Maradsz vacsiig, igaz? - kérdezi reményteli zöld szemeivel.

- Hogy a picsába ne? Tudod, mennyire hiányzott már a főzted? - kérdezem vigyorogva. S így van. Végig pillantok a lakáson, s rengeteg emlék tör fel bennem. Ahogy négyen társasoztunk, amikor a bátyámmal verekedtünk. A lépcsőről leesés. A könnyek már marják a szemem, annyira ki akarnak szabadulni, de nem szabad. Hiányzik az a szabad múltam, mikor a legnagyobb gondom az volt, hogy bosszút álljak a bátyámon, hogy anya nyugtató karjaiban, édes, szavaira aludjak el, s hogy apa puszijai meggyógyítsanak. De ez már a múlt, hiszen már nem 5 éves kis szaros vagyok, hanem 19 éves nő. Rengeteg gyilkossággal.

- S mesélj Kincsem? Mi újság feléd? - zöld szemei kíváncsian csillognak.

- Tényleg kíváncsi vagy, anya? - kérdezem féloldalas mosollyal.

- A legkíváncsibb.

- S mi van, ha csalódást okozok? - kérdezem halkan. - Mi van, ha nem az lettem, akivé akartatok apával? - lehajtom a fejem, s könnyeimet szabadjára engedem.

- Ide figyelj, Dakota Lilith. Apáddal büszkék vagyunk rád, főleg az apád. Elhiheted nekem még a bátyádnál is büszkébb az ő kicsi lányára, s te sose tudnál csalódást okozni nekünk. - mondja felemelve állam, s mélyen szemembe néz.

- De anya ez nem helyes. Nem helyes, hogy ártatlan embereknek oltom ki az életét. - zokogok fel. - Unom az életem. Unom, hogy ölnöm kell, ki nem állhatom. Normális életre vágyok.

- Kincsem! - hangja elérzékenyül, s magához szorít, én pedig kiadok magamból mindent. Elmesélek mindent és ő nem tesz mást, csak meghallgat és szorosabban ölel. S erre van szükségem most. Egy védelmező ölelésre, ami nem hozza fel a bűneim, nem mondja meg, mit kell tennem. Csak hallgat és szorít. S megnyugvást találva, megmondom, hogy ledőlök egy picit. Biccent, majd homlokon puszil. Felmegyek a szobámba és nem nézek széjjel, csak ledőlök. Magamhoz szorítom a kedvenc plüssöm, a fejemre húzom a takarót, és perceken belül már messze járok. Messze a való világtól.

Sziasztok Manócskák! Itt is lenne az új rész remélem ez is tetszeni fog, mint az eddigiek :3 Következő héten ismét új két résszel jelentkezek addig is pusza minden kedves olvasómnak!

18. Baby, go on, twist the knife

Volt már olyan érzésetek, mintha ha a testi vonzódás ellentétben a lelki vonzódással ketté szakítana? Hogy szinte rajongsz az egyikért, könyörögsz, hogy hozzád érjen, hogy magáévá tegyen, s addig kényeztessen s juttasson a csúcsra ameddig csak lehetséges. S mi van a lelki vonzódással? Miért van az, hogy próbálnám magam jól érezni, de a szívem, az agyam tönkretesz. A testem felett nincs kontrollom, átvette az uralmat Louis Tomlinson őnagysága, de a szívem. Darabokra törik minden percben és nem értem miért. Nem vagyok szerelmes. Ez nem lehet az. Mégis akárhányszor Rá gondolok újabb hasadás keletkezik rajta. Ez nem jó, nagyon nem jó.

- Befejezzük, amit otthon elkezdtünk? - ujjaival arcomat cirógatja, s még ha csak egy másodpercnyire is átadom magam ennek az érzésnek. Olyan régen törődtek már velem, mint nő. S ez annyira elvarázsol. De ez csak egy rajongás. 

- Tulajdonképpen nem. Fáradt vagyok, és szerintem én hazamegyek, de te élvezd a bulit. Egész este velem foglalkoztál, majd Liamékhez. – mondom, s végig simítok borostás arcán. Elmosolyodik, biccent ajkát enyémre tapassza, s elveszek. Fellegek közé lök, majd taszít le ismét a földre, amint elválik.

- Rendben, de mindenképpen adósom vagy. Felizgatsz, és itt hagysz, ez nem buli. Légy jó, Hercegnőm! - megfordulok, mire egy ütés éri a farpofám.

- Hey! – hátra fordulok, rám kacsint pimasz mosollyal. - Mocsok. - nevetve indulok le, a konyhában észreveszem Harryt és Liamet. Intek nekik, csókot dobok, amit vigyorogva kapnak el, majd ők is biccentenek. Elhagyom a lakást, ám az előttem lévő látványra nem számítottam. A padkán Niall ül. Felismerem hátulról. De mit keress itt? Zavartan indulok meg, magassarkúm kopog a betonon, amit megunok és leveszem majd a fűbe dobom őket. Csak két borzalmas cipellő. Felőlem el is vihetik. 

- Helló. - huppanok le mellé, s ekkor észreveszem, még ha csak egy gyors pillanatra is, szeme könnyes és piros. Felszipog. - Niall. Mi a baj? - kérdezem halkabban. Felnevet, gúnyosan. 

- Mégis mi? Feledkezzünk meg arról, hogy egy napja még velem kúrtál, Dakota, most pedig ugyanabban a házban másnak rakod szét a lábad. Ribanc vagy, és soha a büdös életbe nem akarlak látni. Annyira elhittem, hogy te más vagy, tudod? Hogy te nem fekszel össze, csak úgy mindenkivel. De akkorát tévedtem. - feláll és ott hagy.

Auch

Auch

Auch

Hey

Nem nézek utána, hagyom, hogy átjárjon a színtiszta bűntudat, hisz igaza van. Irtó undorító módon viselkedtem vele, előtte. Viszont ezek szerint többet jelentettem neki, mint holmi kaland. Nem akadt volna ki így. Viszont az utolsóban nagyon nincs igaza. Annyira megmondanám neki, hogy bennem mindenki csak csalódik, vagy csalódni fogsz. Senki nem ismer. S annyira felpofoznám. A bűntudatot harag, gyűlölet váltja fel. S nem Horant gyűlölöm, hanem a szavait. Nem vagyok ribanc. Ugyanezt csinálja szinte mindegyik srác. Ha baszhatnéka van, fogja és keress magának valami lányt, akivel lezavarja azt a menetet. De ellenkező esetbe a lánynak nem lehet csak úgy mással lefeküdni. S most leginkább az a férfi jut eszembe, akivel lezavartam egy menetet abban a kisboltban. Akkor egyikük sem szólt semmit. Jó, igaz van különbség a két eset között. De úgy még nem tettem szét a lábam Louisnak. S zavar, hogy Niall azt feltételezi, hogy csinálnám Tomlinsonnal a saját házába. Taj paraszt seggfej nem vagyok. Vagy mégis... Sóhajtok. Elegem van a gondolatokból, hogy ki utál, vagy ki nem. Elegem van a véleményekből. Nekem erre nincs szükségem.

Mély levegő.

Egy taxi halad el az utcában, én pedig leintem. Megáll, beülök hátra és lediktálom a címet. Kikapcsolom a fejem. Mára nem akarok több gondolatmenetet végig hajtani. Aludni szeretnék egy kiadósat. Kifizettem a fuvart, kiszállok és a ház felé ballagok. A zsebemből előveszem a pótkulcsot, ami azelőtt adott át nekem Lou, mielőtt leléptünk volna a buliba. Belépek, s teljes sötétségbe hagyom a lakást. Megnyugtat. Bezárom, a kulcsot a pultra teszem. Úgy mozgok, mint ha vakon is kiismerném magam, pedig csak jól látok sötétben. Iszok egy pohár vizet, majd felsietek, miközben lekapom magamról a cuccaim. Mire felérek, csak az alsónemű marad rajtam. A levetett ruhákat a szobám sarkába dobom, majd holnap foglalkozom velük, pólóba bújok és bedőlök az ágyamba. Pár perc múlva el is ragad az álomvilág.

Hirtelen riadok fel, egy nappaliban vagyok. Takaros, túl világos, de egy csodálatos nappaliban. Hol vagyok? Felpattanok, ami kisebb szédelgéssel jár, de nem állít meg, tovább megyek. Semmi kép nincs a falon, így egy darabig még mindig nem derül ki, hol vagyok. A konyha lélegzetelállítóan gyönyörű, de most ez sem tud annyira lekötni. Hol vagyok? Felfelé indulok, az emeletre, de itt sincsen senki és semmi, amiből kiderülni. Majd benyitok egy szobába, s velem szembe Horan áll, vigyorog rám, keserűen, miközben ujjai között kést forgat.

- Végre, hogy ide találtál. - mondja, s kezét nyújtja. Meg akarok szólalni, de mégsem. Meg akarom kérdezni, hol vagyunk, miért van kés a kezében, de közben mégsem. Csak némán figyelem, s a kezem magától lendül. A kezeibe téved, ő pedig közelebb von magához. Megcsókol, s én szétolvadok. Ajkaink íze áramütés és mintha ezer darabkára esnél össze, de ő mégis egyben tart. Kezével megcirógatja az arcomat, amitől lehunyom a szemem. Többet akarnék, de ekkor éles fájdalom hatol mellkasomba. Elválok, mire Niall felnevet.

- Ez aranyos volt, Dakota. Milyen szépen elhitted, hogy te meg én. - felnevet. Nevetése gunyoros. Lepillantva a kést látom meg magamba. Kifújom a levegőt és megszólalok, mélyen szemébe nézek.

- Mert egyszer félre léptem ezt érdemlem? Akkor gyerünk, Niall. Légy igazi maffiózó. Egyetlen hibámért, szúrj kést a szívembe és ne hagyj így meghalni. Ölj meg rendesen. - elvigyorodik, ám szeme meglepettséget tükröz. Majd közelebb jön, mélyen néz szemembe, miközben megragadja a kés markolatát.

- Szeretlek, Dakota. De te és a tetteid kényszerítettek erre. - elmosolyodom. Aztán megszűnik a fájdalom, egy tompa koppanás, talán a testem, de eltűnnek szépen lassan az érzések, a hallásom, majd a látásom is odavész. Pár pillanat múlva pedig a szívem is leáll dobogni, s csak zuhanok. Zuhanok a sötétségbe. Ekkor valami bizsergető érzés kelt hatalmába. Nem tudom, mi történik, hisz meghaltam, mégis mintha...

- Mi az atya úristen? - kérdezem felkiáltva. Szobában vagyok, lábaim terpeszben s onnan kukkant ki Tomlinson lefetyelve. S nem hagyja abba, folytatja, amit elkezdett, én pedig hátraesek. Nyöszörgök, könyörög, hogy gyorsabban. S megteszi. Vonaglok alatta, majd hátam ívbe feszül. Megmarkolja a combjaim, s kinyal, mint a mézes bödönt Micimackó. Majd felém mászik és gyors csókot nyom ajkaimra.

- Jó reggelt, Hercegnőm. Hogy aludtál? - veszek néhány pár lélegzetet, majd leteperem a fiút, s így már ő van alattam. Legyen Niallnek igaza. Meguntam, hogy mások szabályai szerint éljek. Egyetlen hiba nem hiba. Rengeteg kell. Rákacsintok, majd megmarkolva férfiasságát, ellepem puszikkal a mellkasát, s lefelé haladok. 

Sziasztok Manócskák! Meghoztam az új részt, ami remélem tetszett nektek. A következőt pénteken olvashatjátok! Köszönöm a megtekintést és a komikat♥